A születésnapi újságban is olvashattam volna
12, 16, és 20 oldalas születésnapi újságokat is készítünk, mindig figyelve az ünnepelt érdeklődési köreire.
Bár egy 20 oldalas születésnapi újság nem rövid, mégis szinte minden alkalommal akad olyan cikk, amit ugyan fájó szívvel, de ki kell hagynunk a végleges válogatásból, legyen szó akár születésnapra, akár házassági évfordulóra készül ajándékról. Sok más ellett ezekből a kimaradt cikkeből is közzéteszünk néhányat itt, az Évfordulós Ajándék Blogon.
Tallózó - a születésnapi újságban is olvashattam volna címmel új rovatot indítunk itt az Évfordulós Ajándék blogjában. Reményeink szerint nem csak mi, hanem a blog olvasói is örömmel csodalkoznak rá egy-egy rég elfeledett újságcikk szórakoztató mivoltára.
Kellemes tallózást és jó olvasást kívánunk!
Pesti Napló 1934. április 4.
KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR
ISMERETLEN LEVELEI VANNAK
ELÁSVA EGY LÁDÁBAN
CSOMAKŐRÖSÖN
A nagy kutató egyik rokona beszél Kőrösi Csoma Sándor életéről, családjáról
és elásott ázsiai levelezéséről
Most 150 éve született Kőrösi Csoma Sándor, akinek csodálatos pályafutásáról és tudományos eredményeiről nemrég emlékezett meg a Pesti Napló.
A lángelméjű tudós haláláig rabja maradt nagy eszméjének: az őshaza keresésének és tragédiája, hogy hazájába sem talált többé vissza. Ott pihen ma is Darjeelingben, a Himalája hóborította csúcsai alatt és a székely fenyvesek suhogása helyett a Himalája száguldó szelei éneklik felette örök altató dalukat.
Körösi Csorna Sándornak sok rokona van életben. A Miskolc melletti Polgár községben él Getse Albert református lelkész, aki büszkén vallja magát Csoma Sándor legközelebbi rokonának.
A nagytiszteletű úr sok érdekes és még az irodalomtörténet előtt is ismeretlen adatot tud a kutatóról.
— Nekem úgy rokonom Körösi Csorna Sándor, — magyarázza — hogy az ő édesanyja, Getse Krisztina, nagyapámnak volt a nővére. Ezt okmánnyal is igazolni tudom, mert megvan az eredeti családja egy másik rokonnál, a tiszasasi tanítónál, Ferentz Albertnél.
— Nagytiszteletű úron kívül sok rokon él-e még Kőrösi Csoma Sándor családjából?
Jómódú volt a Csoma-család
— Bizony több százan vagyunk legközelebbi rokonai, de olyan, aki a Körösi Csoma nevet viselné, egy sincs. Ezért nem tudom, hogy a néha itt-ott olvasható Kőrösi Csorna családnevet némelyek milyen jogon, alapon viselik, de egyet bizonyosan állíthatok, hogy a nagy ázsiai utazóval, az őshazát kereső Sándorral semminemű rokonságban nincsenek. Ő neki gyermeke nem volt, két fiútestvére közül Gábornak volt ugyan fia, Sándor, de ez épúgy utód nélkül halt meg, mint a másik testvér, András.
— Milyen volt a családja Csorna Sándornak, tiszteletes uram? A legtöbb életrajzíró azt írja, hogy nagyon szegények voltak.
— No, ez nem egészen így van! — feleli Getse tiszteletes úr.
— Nézze ezt a sok hivatalos iratot, amit itt őrzök. Ezekből kitűnik, hogy Kőrösi Csomáék, de egész rokonságuk is jómódú, tehetős emberek voltak.
Itt van ez a két hozományt igazoló írás például. Ezek olyanfélék, mint amilyeneket ma is követelnek a nősülni szándékozó fiatal tisztektől. Mert, amint tudjuk, a háromszéki határőrvidék székelyei mind katonák voltak, ha békés időben polgári foglalkozást is folytattak. Ha azonban nősülni akartak, kötelesek voltak a menyaszszony vagyoni állapotát és származását igazolni. Két ilyen igazolvány ez a két okmány.
Az egyik Dants Júliáé, aki 1828-ban ment férjhez és ingatlanain kívül 426 rénus forintot és 26 krajcárt vitt hozományul. A másik rokonlány, Ferentz Samu felesége, Nagy Anna még gazdagabb volt, mert pontosan 1432 rénus forintot és 49 krajcárt hozott az ingatlanokon kívül házasságába.
Itt vannak a többi, 1700 végéről származó okmányok. Ezek is mind azt igazolják, hogy a rokonság,a Getsék, Ördöghök, Debretzyek és a többiek nemcsak jómódúak voltak, hanem a megyei, községi életben is vezető szerepet vittek. Sándornak édesapja sem volt szegény ember és azt a káplárságot sem kell a mai értelemben venni. Látszik az írásaiból, hogy tanult ember volt,olyan szépen vetette a betűket, hogy akármelyik mai művelt ember is megirigyelhetné.
Keresgél a tiszteletes úr a régi levelek, írások között és pecsétes okmányt szed elő.
— Nézze csak ezt az okmányt! Ebből kitűnik, hogy amikor Sándor Nagyenyeden tanult, nemcsak szülei, hanem öccse, Gábor is segítették!
Együtt böngésszük az 1817-ből keltezett »záloglevelet«, amely elmondja, hogy tiszteletes Csorna Sándor nem Akadémiákon lévén, kéré kedves Gábor ötsét, hogy némi pénzzel segítené - Gábornak azonban éppen készpénze nem lévén, a Komlós nevű helyen levő hatvékás szántóföldjét tiszteletes Jantsó Simon úrnak zálogtára általadta három ugarszerig, száz német forintokért.
— Magáról Körösi Csorna Sándorról maradt-e fenn valami okmány? — kérdezem.
Mikor és hol született Kőrösi Csorna Sándor?
— Hogyne maradt volna! őrzök például 1859-ből egy csíki járásbírósági iratot, amelyen a családfa pontosan fel van jegyezve. Vegye csak le, kérem, amíg előszedem az írást, onnan a polcról a lexikont és üsse fel Sándor adatainál. Leveszem a kötetet és a Csorna Sándorról szóló részt nézegetem: a tibeti nyelv legnagyobb ismerője született Kőrösön, 1784. április 4-én.
— Látja, — jön hozzám az okmánnyal a tiszteletes úr — a lexikonban nem helyesek a születési adatok, itt van az írás, olvassa: Csoma András gyalogkatona, káplár és neje Getse Krisztina fia. Sándor 1784, március 27-én született. Keresztelésének napja: április 4. Ezt tévesztik össze az életrajzírók a születés napjával. Három testvér van bejegyezve: Gábor, Julianna, Krisztina.
— E szerint az okmány szerint — kérdem — téves tehát sok életrajzírónak az az adata is, hogy Csorna Sándor Kőröspatakon született?
— Természetesen téves, Körösi Csoma Sándor a háromszékmegyei Kőrösön született. Az okmányok, amiket eddig látott, ezt kétségtelenül igazolják. Kőrös község maga is nagy becsben tartja és éberen őrzi Csoma Sándor emlékét és ápolására is minden tőle telhetőt elkövet és a múltban is elkövetett.
— Szoboralapot is létesítettek Kőrösön már 1895-ban, amikor Sándor József képviselő megválasztásakor erre a célra 200 koronát adományozott.
Ugyancsak az ő közbenjárására kapta meg Kőrös 1904-ben a Csomakőrös elnevezést. Csoma Sándor indiai emlékművére Csomakőrös szép márványtáblát küldött. Ez E. M. Löffler,az Asiatic Society of Bengal tagjának közvetítésére történt. Löffler 1909 december 25-ikén írt a község elöljáróságának, hogy Körösi Csoma Sándor százhuszonötödik születési évfordulójára, amikora Társaság nagyszabású emlékünnepélyt rendezett Darjeelingben, küldjenek magyarfeliratos táblát és hazai földet. Az elküldött emléktáblán a következő felírás van:
»Idegenben elhalt nagyhírű tudós, néhai Csoma Sándor emlékére Csomakőrös szülőközségéből. 1910.«
A szép táblával együtt a község akkori bírájának felesége, Ferentz Tamásné Kelemen Zsófia sajátkezűleg font cserfakoszorút és virágos kertjéből egy láda földet küldött. A táblát azután az Asiatic Society elhelyezte és Löffler fényképet is küldött róla.
Elássák a levelesládát
Köztudomás szerint Kőrösi Csoma Sándornak egyetlenegy kéziratos levelét sem őrzi senki. Most elmondja a tiszteletes úr, hogy egész ládányi levele van, amiket szerte a világból Göttingából, Törökországból, Perzsiából és Ázsia más exotikus tájairól írogatott haza sok évtizeden keresztül egykori tanítójának, Kónya Sámuelnek, ennek halála után pedig hivatalbeli utódjának, Getse Béninek, aki a tiszteletes úr nagyapja volt. Érkeztek a levelek állandóan és szorgalmasan hozták a tudósításokat a családtagoknak a nagy utazó életének fordulatairól.
— Kónya Sámuel ősi házát, ahová a legtöbb levél érkezett, Kőrösi Csoma Sándornak velem együtt közös rokona, Debretzy Dániel gazdálkodó lakja jelenleg. Ő a házat kicsinek találta és 1920-ban megnagyobbíttatta. Amint a falakat, a padlást bontogatták, egyszer egy jókora láda került elő telis tele régi okmányokkal, írásokkal, köztük főleg Kőrösi Csoma rengeteg levelével.
— Majdnem helyrehozhatatlan baj történt az irodalomtörténeti és valószínűleg tudományos szempontból is felbecsülhetetlen értékű írásokkal. Debretzy sógor megijedt, hogy a román csendőrök majd még gyanúba veszik a nagy levelezés láttára és mielőbb el akarta az írásokat tüntetni. Szerencse, hogy nem égette el, hanem csak a szobája padlóját ásta fel jó mélyen, a gödörbe berakta az egész csomó levelet, a gödröt befedte... Azóta a valószínűség szerint óriási értékű írások, vallomások, úti feljegyzések és élmények ott pihennek háborítatlanul!
— Vajjon az értékes írások azóta nem mentek-e már tönkre? — kérdem.
— Azt hiszem, nem fenyegeti őket nagyobb veszedelem. — nyugtat meg — a gödör ugyanis száraz, esőtől védett, mert lakószoba van fölötte, így nedvesség nem érheti és a leveleket legnagyobb ellenségük,a penész nem kezdheti ki.
— Nem gondolt soha arra, nagy tiszteletű uram, hogy el kellene hozni rejtekükből a leveleket és az irodalmi, meg tudományos világ rendelkezésére bocsátani?
— Én utoljára 1928-ban jártam a szülőfalumban. Ekkor meg is akartam nézni a leveleket, de olyan kegyetlenül hideg tél volt, hogy a padló felásására nem gondolhattunk. Hiszen nem űzhettem ki lakószobájukból Debretzky Dániel bátyámuramékat. Remélem azonban, hogy most a centenáriumra előkerülnek a levelek és Körösi Csoma Sándor kétszázéves szülőházát is ellátják a megérdemelt emléktáblával!
Révay Ferenc
Következő rész: Nehéz dolog Amerika legszebb nőjének lenni
Születésnapi Újság rendelése, kosárba helyezéssel vagy egyszerűen egy telefonhívással: +36 30 396 7227
A lenti képen látható Születésnapi Újságok csak mintacímlapokat tartalmaznak, természetesen más napilap is választható a megrendelést követő egyeztetés során.
