Születésnapi újságban is olvashattam volna - 2. rész

A Születésnapi Újságban is olvashattam volna!* címmel indítottunk sorozatot júniusban - második rész.

A sorozat második része Rosemary Ellingről, az egykori amerikai modellről szól, aki minden szépsége és vagyona ellenére nehezen talált párt a negyvenes évek newyorki valóságában. A cikk a Magyar Nők Lapja, 1944. január 1-i számában volt olvasható.


NEHÉZ DOLOG AMERIKA LEGSZEBB NŐJÉNEK LENNI

A neve Rosemary Elling és nincs a két Amerikának — az északinak, a délinek — olyan asszonya, lánya, fiatalembere, kamasza, aggastyánja, aki ne ismerné az arcát. Képe hol harmincméteres nagyításban, hol centiméteres kicsinyítésben mosolyog az amerikai járókelőre egy-egy fogkrém, púder, haj szesznevében.

Rosemary ugyanis modell. De ez a szó mást jelent a tengeren túl, mint nálunk.

Szemben európai kollégájával, — festő és szobrászműtermek roszszul fizetett kis vándorával — nagykeresetű, ünnepelt dáma az amerikai modell, kinek patrónusai nem küszködő művészek, hanem dúsgazdag vállalatok, áruházak, elegáns kis boltok. Ezeknek áruit viselni a modell egyetlen feladata. 

Ismételjük: viselni.

Nem vevők kíváncsi sorai előtt ingva-ringva bemutatni, mint új ruhákat a próbakisasszonyok, kiknek munkája a legfárasztóbb női munkák közé tartozik. Modell-őnagysága fejébe nyomja a hirdetni kívánó cég legújabb kalapját, felölti legdrágább ruháját, fényképész eléáll, mosolyog s besepri a tiszteletdíjat.

Döntően fontos persze az is, »sokoldalú-e« a modell, vagyis oly tökéletes szép-e a keze, hogy egymagában fényképezve, sikeresen hirdetheti a legújabb gyűrűt, karkötőt.

Oly formás-e a lába, hogy fényképen síkraszállhat a legújabb harisnyáért, oly villogó-e a fogsora, hogy megnyerheti a legújabb fogkrém számára az öreget, fiatalt. 

Ilyen tökéletes szépség csak nagyritkán akad, de ha mégis akad, mint Rosemary személyében, akkor nyitva előtte az út... — ... a boldogság felé — mondod, nyájas olvasó. De tévedsz. 

Amerika Legszebb Leánya csak a »boldogulás« birodalmába léphet könnyebben, gyorsabban, mint mások. A »boldogságot« még nehezebben közelítheti meg, mint egyéb közönséges halandók.

Ez oly hihetetlenül hangzik, hogy átadjuk a szót Rosemarynak, akit huszonnyolcadik születésnapján megkérdezett egy kétmillió példányban megjelenő képeslap, miért nem ment férjhez mindezideig. 

— A kérdés tapintatlan, — nevetett Rosemary — de szívesen felelek rá.

Messzire kell visszanyúlnom, gyermekkoromba. Sőt pólyáskoromba, mikor is Linda ikertestvérem meg én első szépségdíjunkat nyertük. Hároméves korunkban újabb szépségdíjjal örvendeztettük meg szüleinket, vagyis édesanyánkat. Apánk mély gyanakvással és ellenszenvvel fogadta a szépségdíjakat. 

Tizennégyéves korunkban a világ legszemtelenebb fruskái voltunk. Azt hittük, miénk a világ. Ekkor azonban tragikus — vagy tragikusnak látszó — dolog történt. Nővérem és egyik udvarlója motorkerékpárjukról az árokba pottyantak. Linda gyönyörű kis orra betört. Szegény Linda! 

Kétségbeesési rohamából felgyógyulva,bámulatos gyorsan állt talpra. Gyors észjárású, világos értelmű lány volt. Hogy nem ő volt az iskola legjobb tanulója, cask annak a száz bolondságnak köszönhette, mely szépségkirálynő létére unos-untalan elvonta a tanulástól. Most vasszorgalommal látott munkához. Elhatározta, hogy orvos lesz. 

Tizennyolcéves volt, mikor beiratkozott az egyetemre. Húszéves, mikor tanulmányait abbahagyta, mert férjhez ment egy fiatalemberhez, aki szépségkirálynő-korában félénken kerülte, gondolván, hogy magafajta komoly, unalmas mérnökjelölttel aligha lehet közös érdeklődése egy szépségkirálynőnek. Első házassági évfordulójának megünneplésére kerti ünnepséget rendezett Linda. 

— Grace barátnőnk hozott egy newyorki vendéget — mondta Linda. — Híres modellt. Minden cigarettahirdetésen láthatod az arcát. De te százszor szebb vagy. Hajnalig állt a bál, de mikor a vendégek elmentek, nem feküdtünk le. Kettesben ültünk a kertben Lindával s elhatároztuk, hogy én is modell leszek. 

Ehhez persze nagyvárosba kellett áttenni rezidenciámat. 

A legnagyobbra, New Yorkra esett választásunk. Az utazáshoz szükséges pénzt Linda teremtette elő. Ám amilyen vagyonnak látszott az összeg otthon, olyan kevésnek bizonyult New Yorkban. Az irodákban, ahol a modelleket tartják számon, ridegen mértek végig. 

— Szép vagy, — mondták a tekintetek — de hiányzik belőled valami, ami nélkül nem boldogulhatsz nálunk.

Persze, hogy hiányzott. Ezt magam is éreztem. Így ültem egy reggel, valamelyik iroda főnökének előszobájában, mikor kipattant az ajtó s beperdült egy furcsa emberke. 

— Mister X., a híres fényképész — súgta valaki. 
— Most vagy soha — gondoltam, hisz ezerszer hallottam,hány híres modellt indított el pályáján Mister X. — Ha észrevesz, nyitva előttem az út. Ha nem. .. Mister X. hozzám hajolt . 
— Jöjjön el holnap reggel! — mondta és eltűnt. 

Magamon kívül voltam örömömben s másnap legfeltűnőbb ruhámat vettem fel, nem kíméltem rúzst, púdert. De a Mesternek esze ágában se volt fényképezni. 

— Modellnek készül ugyebár? — kérdezte s mikor igennel feleltem . 
— Nos, ha modell akar lenni, teljesen át kell alakulnia. 
— Azt hittem, minél nagyvilágibb vagyok . .. 
— Persze, hogy azt hitte. Aki egy szép lánnyal akarja áruját hirdettetni, az olyan szépséget keres, akinek láttán nem százezer nagyvárosinak marad tátva a szája, hanem hetvenmillió vidékinek... 

Megértettem, s e naptól kezdve engedelmes tanítványalettem öreg mesteremnek. Átalakultam olyanná, amilyennek kívánt s nemsokára megjelent első hirdetési képem. Egyszerű perkál ruhában, fejemen nagy szalmakalappal. 

A ruha öt dollárba került, a kalap kettőbe. De hamarosan ezerdolláros prémkabátban jelent meg fényképem, majd a kezemet fényképezték óriási rubintköves gyűrűvel kisujjamon. Kis lakásomon reggeltől estig szólt a telefon. 

Gyárak, áruházak, elegáns kis boltok hívtak, öreg mesterem tanácsára nem szerződtem ugyanis egyetlen modell-irodához se. 

Hát igen! Híres lettem s gyakran elgondolkodom azon, vajon hírem az oka-e annak, hogy mindezideig nem tudtam meghódítani egyetlenegyet se azok közül a férfiak közül, akik tetszenek nekem. 

Kik ezek a férfiak? Vesztemre, hírnévtől írtózó komoly ember valamennyi, s valamennyi így szól magában: 

— Ugyan mi tetszhetne rajtam, szürke alakon ennek a hivatásos szépségnek?

Kik a férfiak, akik számomra megmaradnak?

Unott milliomos-fiókák, akik úgy viselik a magamfajta híres nőt, mint gardéniát gomblyukukban s olyan színvonalú beszélgetést folytatnak velünk, mint okos kis hatévesekkel.

Ilyen társalgás kíséretében röpítenek autón, vitorláson, repülőgépen, amíg egy szép napon olvasom az újságban, hogy eljegyeztek egy csúfságáról ismert teniszbajnoknőt. 

E fiatalemberek kellemesebb kiadása az a jóval idősebb férfi, az az ötven körüli agglegény, aki gazdag családból származik. Életét utazással töltötte, majd apja halála után átvette annak vállalatát. Van háza, pénze, pozíciója. Életéből nem hiányzik egyéb, mint egy szép Dísztárgy, egy nő. 

Imádóim harmadik csoportjához tartozik az az aránylag rokonszenves férfi, aki keze munkájából lett naggyá. Gazdag s szakmájában nagyrabecsült ember. Ki tehet arról, hogy esetlen, műveletlen, csúnya? 

Ő tehet róla legkevésbbé s megható, mikor így szól: 

— Tudom, nem vagyok szeladon, de lehoznám a csillagokat az égről, hogy kárpótoljam magát azért, amit nem tudok nyújtani. Mondjon igent. Legyen a feleségem.

De én mind máig nem mondtam igent, és bár az évek elröppentek felettem, — huszonnyolc éves vagyok — türelmesen várok . .. 

Kire?

Arra a nem túl gazdag, nem túl ismert, nem túl előkelő, komoly, megbízható, csinos fiatalemberre, akire joggal számíthat Amerika bármely középszerű lánya — csak én nem.

Várok! De éjjel néha felriadok.

Előveszem a tükrömet. Belenézek s ezt kérdem : 

— Lehet, hogy pártában maradok?

Forrás: Magyar Nők Lapja - 1944. január 1. 



*A sorozat eredeti címe: Ami a Születésnapi Újságból kimaradt! - azonban miért korlátoznánk magunkat csak a kimaradt cikkekre? Ezért változtattuk meg a címet. :)

Születésnapi Újság, Házassági Évfordulós ajándék rendelése: https://www.evfordulosajandek.hu/szuletesnapi-ujsag

A lenti képen látható Házassági Évfordulós Ajándék újságok csak mintacímlapokat tartalmaznak, természetesen más napilap is választható a megrendelést követő egyeztetés során.